Zalatárnok  Zsitkóc

 

            „Hét város versengett, melyik ringatta a nagy Homéroszt” – írja a görög epigramma költő, Zala megyében sem nehéz hét települést – falut, várost – összeszámolni, melyek büszkék a Haza Bölcsével való közelebbi, sőt meghittebb kapcsolatra.

A szülőfalu, Söjtör méltán büszke erre a címre, és bármelyik irányból érkezünk a községbe „Köszöntjük Deák Ferenc szülőfalujában” feliratú tábla fogadja az érkezőt.

A haza bölcsének szülőháza, és a tiszteletére berendezett emlékszoba látható a községről kiadott postai üdvözlőlapon is. Bizonyság erre a község római katolikus plébániájának korabeli anyakönyve, melyben ma is olvasható a latin nyelvű bejegyzés aj úlszülött Deák Ferenc megkereszteléséről: „ Annus1803. Die 17. 8-bris. Infans: Franciscus et Antonius. – Parentes: S.D. Ignatius Hertelendi, Tabulae Districtualis Assessor. S. D. Anna Deák. Minister: Johannes Baranyai. Locus: ex Söjtör.”

Azaz: 1803. Október 17. Gyermek: Ferenc és Antal Szülők: Tekintetes Deák Ferenc úr, nemes Zala vármegye táblabírája. Tekintetes Sibrik Erzsébet asszonyság. Keresztszülők: Tekintetes Hertelendi Ignác úr, kerületi táblabíró. Tekintetes Deák Anna úrnő. Lelkész: Baranyai János. Helység: Söjtör.

Ugyanezen nap a halotti anyakönyvbe is került egy bejegyzés az anya, Sibrik Erzsébet haláláról.

 

Ezeken a tárgyi és írásos emlékeken, valamint a kastélyok kívül nincs több emléke a Deák családnak Söjtörön.

Az ősök sem a község temetőjében nyugszanak, és utódok sincsenek.

Az emberek emlékezete szerint talán nem is a kastélyban született a kis Deák Ferenc, hanem az anyát, Sibrik Erzsébetet szekéren utazva Söjtör külterületén Szénás-völgynél érték el a szülési fájdalmak, és az ellátatlanság miatt halt meg.

Ennél hihetőbb az a történet - a közelmúltig, a kétszáz éves felújításig látható is volt az emeleti lépcső olyatén kiképzése – hogy az anya a szobájából kilépve elesett a lépcsőn, s ez a baleset indította el korábban a szülést. Az újszülött életben maradt, az anya hamarosan elvérzett és meghalt. Emlegették régebben még azt is, hogy a szülés napján piac volt a kastély előtti téren, és éppen ott tartózkodott a közeli Pusztaszentlászló akkor még meglévő ferences kolostorából egy ferences barát, akinek sebész és szülész mestersége volt, Tietl Lukács nevű – őt hívták hirtelen segítségre, de ő már csak az anya halálát tudta jelenteni az apának.

Miután országosan ismert „nagy ember”, államférfi lett, már legendák fűződtek születése körülményeihez illetve ifjúkori éveihez. Azt mondták, nem csoda, hogy nagy ember lett, hiszen burokban született.

Söjtörön, de a szomszédos Pusztaszentlászlón is ismert az az öregektől hallott történet, amely Deák Ferenc találkozását a farkassal szokták elmondani.

Egyik sétája során farkassal találkozott, és miután erősen a szeme közé nézett, a farkas elsomfordált. Ez a történet Assisi Szent Ferenc gubbiói farkas legendájára emlékeztet, melyet a szent jobb belátásra bírt, sőt megjámborított.

A környék népe nyilván a ferences barátoktól hallhatta ezt a történetet, és később a haza bölcsére vonatkoztatta.

Zalatárnokon is több emléket őrzött meg a szájhagyomány a Deákokkal, a családdal kapcsolatban. Ez természetes, hiszen a tárnokiak a család több későbbi tagját személyesen ismerték, és mai napig is élnek Deák Ferenc nagybátyjának leszármazottai.

Magam ifjú koromban úgy hallottam az akkori öregektől, hogy a Deákokat az isten is Tárnokra teremtette.

A nemesség megszerzésével kapcsolatban többen is azt mondták, hogy Zsigmond királytól kapta az egyik Deák az ősi nemességet, vagy Mátyás királytól, aki valamikor hintón erre utazva elveszítette hintója egyik tengely végszegét, és egy közelben dolgozó pórnép ezt észrevevén, az ujját dugta a szeg helyére a balesetet megelőzendő.

Ezt jutalmazta a király nemességgel. Sem a kor nem stimmel, sem a történet, hiszen írásos bizonyítéka van annak, hogy a család két őse I. Lipóttól kapta 1665-ben a nemességet, gróf Nádasdy Ferenc közbenjárására.

A Zala Megyei Levéltár egykori igazgatója, Degré Alajos találta meg ezt a levelet, és adta közre még az 1970-es években.

A család múltját többen és többször is kutatták, Eötvös Károly 1906-ban kiadott könyvében többször is említi, hogy: „Zala-Tárnok az ősi Deák-birtok, ott van az ősi Deák-kastély”. Ma már sajnos sem az ősi kastély – amit később kiskastélynak neveztek – sem a később, 1798-ban épített nem áll. Eötvös Károly írja: „Négy testvér született 1620 körül Zsitkócon /…/. A négy Deák fiú neve volt: Péter, Mihály, István és János. Péter és Mihály megkapták a nemességet, István és János megmaradt parasztnak.”

Zalatárnok történetében 1732-ben szerepel az első Deák, mint birtokos, mégpedig a nemességszerző Deák Péter negyedik gyermeke, neve szintén Péter. A vasvári káptalan hitelesíti nemes Málik Ferencnek a káptalan előtt tett nyilatkozatát, miszerint bizonyos törvényes és jól megfontolt indítékok arra késztették, hogy Tárnok, Szentgyörgy, Vörösfalu, Felső- és Alsó- Rokolán (Oroklán) birtokrészek valamennyi tartozékával együtt nemes Deák Péternek és feleségének Zaigár Annának, s általuk örököseinek és utódaiknak 3000 rénes forintért örökáron eladja.

Tehát Deák Péter lett Tárnok birtokosa 1732. május 12-én.

1737. május 26-án – tehát 5 év múlva – Málik Ferenc özvegye, Bogyai Judit tiltakozik a Tárnok községben, és a hozzá tartozó Szentgyörgy, Rokolán, és Vörösfalu majorokban lévő, nászajándékban kapott birtokainak Deák Péter által történt elidegenítése ellen.

Deák Péter és Zaigár Anna házasságából egy gyermek született: Gábor, a haza bölcsének nagyapja. A feleség valószínűleg meghalt, mert Deák Péter újraházasodott, második felesége Gaiger Zsuzsanna. Ebből a házasságból négy gyermek született, közöttük Anna, aki az újszülött Ferenc keresztanyja, és Franciska, akinek levele és aláírása szerepel a ma is meglévő Deák emlékszoba egyik kiállított dokumentumában. A két fiúból az egyik gyermekként meghalt, a László nevű fiú megházasodott, és foglalkozása exactor, azaz adóbehajtó volt. Ez a László feleségével, Egervári Rozáliával Gébárton élt, két gyermekük, Rozália és László még gyermek- illetve ifjúkorban meghaltak. Franciska is Gébárton élt, Anna Tárnokon, és a fiú, Ferenc, aki az ősi birtokon Zsitkócon élt, és nem házasodott meg.

Deák Péter első feleségével, Zaigár Annával 1755-ben felújíttatta az akkor romos állapotban lévő, korábban ferences kolostorhoz tartozó tárnoki templomot, és annak kriptája lett családi sírhelyük. Ezt az eseményt megörökíti a templom bejáratánál elhelyezett, Béres János szobrászművész által készített bronz plakett.

Deák Péter és Zaigár Anna házasságából született Gábor fiúk mint tárnoki földbirtokos, a megye egyik leggazdagabb földesurának, a kehidai Hertelendy Gábor Anna nevű lányával egy megyebálon ismerkedett meg. Anna akkor 15 éves lehetett.

Házasságukból két fiúgyermek – Ferenc és József – és kislány született, közülük az egyik még gyermekkorban meghalt.

Hertelendy Anna, akiről a korabeli lapok úgy emlékeznek, hogy  „legendás szépségű, de hűtelen feleség”, aki elhagyta családját, és az apa, Gábor neveli a két fiút.

A kehidai birtokhoz tartozott Söjtör, és a Söjtörhöz tartozó birtokok is.

A férj, Deák Gábor tudván ezt, mindig ragaszkodott a volt feleség birtokaihoz, mint két fiának örökségéhez. A söjtöri birtok egyébként elég kalandos úton jutott a Deák családhoz. A kastély helyén a török kivonulása után helyőrségi laktanya állt, benne idegen zsoldosokkal, akik több kárt tettek az ottani népnek, mint korábban a törökök.

1698-ban Hertelendy Gáspár a haza bölcsének anyai dédapja zálogba adta Mátay Mártonnak egy söjtöri és egy tófeji jobbágyát és két jobbágytelkét 100 forintért. Félév múlva újabb jobbágyot és jobbágytelket ad zálogba ugyannak a Mátai Mártonnak, 150 forintért, hat évre. Vissza nem váltotta, ezért a vármegye tulajdonába került, és oda kezdtek el építeni kvártélyházat a megye akkori elöljárói, de nem fejezték be az építést, mert közben felépült az egerszegi, most is meglévő kvártélyház.

Ezt a még be nem fejezett kvártélyházat a hozzá tartozó birtokkal vásárolta vissza Deák Gábor tárnoki birtokos, mint fiai anyai örökségét, 2000 forintért, 1765-ben.

A be nem fejezett kvártélyházból építi aztán a kastélyt, amit ma úgy említenek, hogy a Haza Bölcsének szülőháza. A két fiú később egymás között osztozott az anyai és az apai örökségen, az idősebbik, Ferenc, aki 1798-ban még mint zalatárnoki földbirtokos szerepet, veszi át az adósságokkal terhelt anyai - a söjtöri - örökséget.

A fiatalabbik, József pedig az adósságoktól mentes apai örökséget.

A tárnoki kastélyt, amely 1798-ban épült, sajnos az 1970-es években széthordták, a hozzá tartozó kastélypark már csak nyomokban ismerhető fel.

Deák Józsefet 1802-től említik, mint tárnoki birtokost, korábban katona volt, felesége István Katalin, kilenc élő gyermekük volt, akiknek leszármazottaiból ma is élnek.

Id. Deák Ferenc és Sibrik Erzsébet házasságából hét gyermek született, de három még gyermekkorban meghalt. A felnőttkort megélt Antal, aki kehidai földbirtokosként megyei és országgyűlési követ, és több más megyei és országos tisztség viselője, és öccsének, Ferencnek példaképe lett. Nem kötött házasságot, így utódai sincsenek.

A két lánytestvér Jozefa és Klára férjhez mentek, Jozefa Paksra, nemeskéri Kiss Józsefhez, voltak gyermekeik, de természetesen nem viselték a Deák nevet. Klára a pusztaszentlászlói földbirtokoshoz, Tarányi-Oszterhuber Józsefhez ment feleségül, gyermekeik nem születtek, sógorát a haza bölcse „kedves sógor, szeretett sógor” néven említ, illetve szólít. A tárnoki ág, Deák József és István Katalin házasságából - 1800. szeptember  29-én kötöttek házasságot – 1802. április 25-én született első, György nevű gyermekük, aki másfél éves volt, mikor unokaöccse, Ferkó hozzájuk került. György tárnokon lett földbirtokos, fiatalon, még a negyvenes éveiben meghalt, felesége Profetti Karolina, bécsi futár leánya és az ő Jenő nevű fiúk Jenő nevű gyermeke budapesti tanárként az irodalomban is nyomott hagyott maga után Göcseji históriák címmel 1899-ben megjelent humoros történeteivel. Második gyermekük József  1804-bes született, felnőve táblabíróként az Alföldre került, az ő fia Mihály fiatal mérnökként részt vett a budapesti Margit-híd tervezésében, majd visszakerült Zalatárnokra földesúrként, nagyon népszerű volt, Deák Miskaként emlegették az 1970-80-as évekig. A földek értékének aranykorona felmérésében a tárnoki földeket az akkori viszonyokhoz képest jól értékelte.

1807-ben született Katalin, aki Dezse Károly felesége lett, 1809-ben született Teréz – nevét mai napig viseli a tárnoki határban a Teréz-major – Gáspár József felesége lett, fiúk a 26 éves korában meghalt dr. Gáspár Vilmos. 1810-ben született Mihály, alezredes a Badeni Sírkertben nyugszik. 1812-ben született Gábor, császári és királyi százados, meghalt 1848-ban, Navarrában. 1815-ben született Károly, tárnoki birtokos, 1817-ben Lajos, meghalt 1879-ben, 1848-ban nemzetőr kapitány (később Tárnokon postamester)  1819-ben született az utolsó gyermek, Szidónia, Kozáry Lászlóné, akinek - miután unokabátyja híres ember lett - az akkori festők szívesen festették portréját, kastélyát Söjtörön, és György Alajos nevű XIX. századi portréfestőt az unokabáty átküldi Tárnokra: „fesd le az unokahúgomat” és ez a festmény ma a Nemzeti Galériában található.

Deák Mihály leszármazottaiból mai is élnek András és Mihály. Mihály egykori egyetemi tanárom Horn Artúr akadémikus gyakorlati asszisztense volt.

A Haza Bölcse, akinek neve először nagykanizsai gimnáziumi korában jelent meg országos lapokban, egy iskolai előadás kapcsán, Kotzebue: Az árva gyermek című darabját mutatták be, és pesti lap tudósít az előadásról „különösen kitűnt szép beszélő tehetségével egy Deák Ferenc nevezetű, 16 éves ifjú”.

Szintén fiatalon, 1835-ben a pozsonyi országgyűlésen Wesselényi barátjaként részt vesz egy John Paget nevű skót orvos , aki később Paget János néven erdélyi gazda lett, naplójában írja: „Ahogy beléptünk a terembe, meghallottuk Deák mély, szenvedélyes hangját, mindenki némán, a legnagyobb érdeklődéssel figyelte. Deák a diéta egyik legjobb szónoka, s legfilozofikusabb tagja. Külsejére nézve nehézkes és jelentéktelen, csak amikor már alaposan belelendült a beszédbe, akkor ismerszik meg a kiváló képességű ember. Magyarul beszélt, s engem magával ragadott e nyelv zengzetes, erőteljes és rendkívül tiszta hangzása. Mivel a szavak nagy többsége mássalhangzóra, s különösen gyakran k-ra végződik, az egyes szavak oly világosan különölnek el egymástól, hogy még az is könnyen felismeri a szóvégeket, aki egyáltalán nem beszéli a nyelvet. Nem állíthatom, hogy a nyelv lágy és dallamos lenne, viszont erős, energikus, és férfias csengésű, hanglejtése társalgásban szomorkás hangzású, de ha szónoki szenvedély hevíti, nincs még egy nyelv, amely hasonló ércességgel zengene.”

1846-ban Vörösmarty írja Wesselényinek: „Ily emberre szükség van a világos, nemcsak az országért, hanem azért is, hogy rossz óráinkban meg ne tagadjuk azon állítást, hogy az ember Isten képére alkottatott.”

Deák saját magáról így vallott: „Azok közé tartozom, kik okosan, de méltósággal járnak a középúton.”

A bevezetőben említett hét település – falu illetve város – Söjtör, ahol született, Tárnok, ahol kisgyermekkorát töltötte, Kehida, ahol gyermekkorát és felnőttkora jórészét, Pusztaszentlászló, ahol nővérét és kedves, szeretett sógorát látogatta, Keszthely, ahol iskoláit kezdte, majd Nagykanizsa, ahol szintén tanuló volt, és Zalaegerszeg, ahol megyei hivatali kötelességeit teljesítette.

„ A Hazáért mindent lehet kockáztatni, de a Hazát kockáztatni nem szabad.” (Deák Ferenc)

Zalatárnok, 2013. augusztus 17.

 

                                                                        Dr. Szinku Mihály

Galéria

Hírlevél